Az elmúlt évtizedekben a diagnosztikai eszközök robbanásszerű fejlődésnek indultak az állatgyógyászatban is. Ennek eredményét láthatjuk a pontosabb diagnózisokban, a betegségek egyre korábbi felismerésében és az állatok egészségének és jóllétének jobb megértésében. Az ultrahangos vizsgálat sokszor alkalmasabb a belső szervek állapotának felderítésére, mint a szintén nagyon széles körben alkalmazott röntgendiagnosztika. De hogyan is működik, hol vannak a korlátai és mit tudunk kimutatni az ultrahang diagnosztikával?
Az ultrahangos vizsgálat olyan képalkotó eljárás, amely az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat használ. Ezek a hangok eltérő sebességgel és eltérő mértékben verődnek vissza a különböző szövetekről, így a képernyőn is a szürke különböző árnyalataiban jelenítődnek meg a különböző szövetek, a folyadékok például fekete színűnek látszanak. Az ultrahang nem használható gázzal töltött vagy csontos szövetek vizsgálatára. A hangnyaláb a lágyrész-gáz találkozási felületekről teljes mértékben visszaverődik, a lágyrész-csont felületeken pedig elnyelődik. Ezért a gáz és a csont is „árnyékol” minden mást körülöttük. A bélgáz gátolhatja a szomszédos hasi szervekről történő képalkotást, és a szívet is úgy kell vizsgálni (ún. vizsgálati ablak), hogy a tüdő gázzal telt szövetei ne akadályozzák a képalkotást. A gázok árnyékoló hatása miatt szükséges vizsgálat előtt az állatok levegővel teli szőrzetének leborotválása és ultrahangos gél vagy punkció előtt fertőtlenítő folyadék alkalmazása is. Az ultrahangos vizsgálatra ajánlott hat óra koplaltatás után, és ha lehet, akkor teli húgyhólyaggal hozni Kedvenceinket.
Az ultrahang készülékek nagyjából 24 cm mélységből adnak még használható képet a szervezet belsejéről, az ennél mélyebbről a kapott kép már értékelhetetlenül „zajos” lesz. A röntgenfelvételektől eltérően az ultrahang lehetővé teszi a szervek mozgásának valós időben történő megfigyelését, a véráramlás nyomon követését a színes Doppler technológián keresztül. Sok olyan szervet is láthatunk, mint például az epehólyag és a mellékvesék, amelyeket a normál röntgenfelvétel nem jelenít meg. Az ultrahangos vizsgálat során – akár a hasüreget, akár a szívet vizsgáljuk – mindig egy „szeletről” kapunk képet, tehát ez a diagnosztikai eszköz sokkal jobb képet adhat az egyes belső szervek vagy anatómiai képletek részleteiről (alakja, nagysága és szerkezete).
A hasüreg ultrahangos vizsgálata során áttekinthető a máj, az epehólyag, a vesék, a lép, a mellékvesék és a hasnyálmirigynek megfelelő terület, valamint a nagyobb nyirokcsomók és erek is. Segítségével vizsgálhatók a petefészkek, a méh, a húgyhólyag és a prosztata is, valamint felderíthető a hasűri rejtett herék elhelyezkedése is.
Kutyából eltávolított hólyagkő
A szív ultrahangos vizsgálatakor (echokardiográfia) képet kapunk a szív morfológiájáról (izomzat vastagsága, üregek és nagyerek mérete), a szívizomzat és a billentyűk működéséről, összehúzódó képességéről és állapotáról, a szív és a nagyerek áramlástani viszonyairól.
A szem ultrahangos vizsgálata segít a daganatos elváltozások vizsgálatában, újszülött állatoknál a zárt szemhéjak ellenére megmondható, hogy a szemek kifejlődtek-e, és hasznos a kimozdult szemlencse és a retinaleválás esetében is.
Mikor van szükség ultrahang vizsgálatra?
Amikor a laborvizsgálat valamelyik szerv (máj, vese, hasnyálmirigy) funkcionális elváltozását mutatja.
Ha a tapintásos vizsgálat során a szerv megnagyobbodása merül fel.
Ha a tünetek között hasi fájdalom (pl. hasnyálmirigy-gyulladás, lenyelt idegentest) vagy hastérfogat-növekedés szerepel.
Ha szövettani (citológiai) mintavétel szükséges az egyes szervekből (máj, lép, nyirokcsomó) vagy szövettani szaporulatból, így könnyebben tervezhetők a műtéti beavatkozások, segít a kórjóslatban is.
A húgyhólyag, a vesék megbetegedéseinél (pl. hólyag- vagy vesekő, tumor), steril vizelet mintavételhez (cystocentézis).
Balesetes állat (akut has gyanú) vizsgálata esetén.
Szívbetegségek és a vérerek állapotának diagnosztikájában és a betegségek kontrollálásában.
Amikor folyadékot kell lecsapolni a mellüregből, a hasüregből vagy a szívburokból (életmentő terápia).
A vemhesség megállapításakor, magzatok állapotának és számának felmérésére és az ellés, valamint a császármetszés időpontjának meghatározására.
A leggyakrabban diagnosztizált elváltozások:
Gennyes méhgyulladás (pyometra), petefészek ciszta, petefészek daganat.
Rejtett here, heredaganatok, a prosztata betegségei (ciszta, tályog, daganat, megnagyobbodás).
Húgyhólyag gyulladás, daganat, hólyagkő jelenléte.
A hasi szervek (főleg lép, máj, mellékvesék, nyirokcsomók) gócos elváltozásai, daganatai.
Lépdaganat kutyában
Szabad hasűri folyadékgyülem.
Mitralis endocardiosis, folyadék a szívburokban (haemopericardium), dilatációs kardiomyopathia, veleszületett szívbetegségek.
A mellékvesék megnagyobbodása.
Az ultrahang alkalmazásának előnyei:
Nem invazív, az esetek döntő többségében nem igényel előzetes medikációt vagy szedációt.
Nincs mellékhatása, gyorsan elvégezhető, fájdalommentes.
Kiválthat kisebb sebészeti beavatkozásokat (biopszia).
Az ultrahang árnyékban elvégzett citológiai (szövettani) mintavételek elengedhetetlenek a műtétek tervezéséhez, a diagnózishoz és a kórjóslathoz.
Az ultrahang segítségével végrehajtott szívburok csapolás életmentő terápiás beavatkozás, ha a szívburokban folyadék (haemopericardium) található.
Az állatorvosi ultrahang értékes kiegészítő diagnosztikai eszköz, amelyet csaknem minden nap használunk kórházunkban. A pontos és részletes kórelőzmény felvétele, az alapos fizikális vizsgálat (megtekintés, tapintás, hallgatózás) elvégzése és a különböző kiegészítő vizsgálatok (pl. ultrahang, röntgen, laboratóriumi vizsgálatok, szövettan, CT, MRI) alkalmazásával hatékonyabban és pontosabban tudjuk diagnosztizálni betegeinket.
Comments